"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. január 17., hétfő

Újra itthon

Vasárnap kora reggel gyönyörű napfelkeltére ébredtünk. Aranysárga, narancssárga fények… olyan meseszép volt minden. Trolliában nincsenek ilyen szép színek, mint itthon és ez nagyon tud hiányozni. Elhatároztuk, hogy nem hagyjuk elszaladni magunk mellett ezt a szép napot, ilyen időben vétek lenne a lakásban ülni. Beöltöztünk egy hosszabb kirándulós naphoz és elindultunk Balatonfüred felé.

Azt gondoltuk, hogy majd egymást érik a gyalogosok és a bringások a parton meg a bicikliúton… de nem így történt. Rajtunk kívül összesen egy biciklis, egy görkoris és két gyalogos tolongott az általunk megtett, nem egészen 10 kilométeren. A bicikliúttal párhuzamosan húzódó 71-es úton meg csak úgy zúztak el az autók, mint az őrültek… Mondanom sem kell, egyetlen egy trafipaxos rendőrautót sem láttunk. Ellenben elütött állatokat sajnos igen… 120 km/h-s sebességnél  (és afelett) elég szép teljesítmény lenne, ha ki tudnák kerülni az úton átkelni szándékozó kutyát, rókát vagy éppen az alacsonyan repdeső madarakat… Talán az arra illetékesek felszerelhetnének az út szélén egy fényképezővel ellátott, automata trafit…

Mi nagyon szeretünk átsétálni Füredre, útközben jókat tudunk beszélgetni és szerencsére az elütött állatokon kívül szép dolgokkal is találkozhat az ember, ha nyitva tartja a szemét. Csopak felé közeledve már alig vártuk, hogy áthaladjunk a falun és újra láthassuk a falu határában meghúzódó szürkemarha gulyát. Mondanom sem kell, hogy a fővárosból a vitorlását Füreden meglátogatni szándékozó, száguldozó pöstinek ezt fel sem tűnik. Pedig nem egy-két állatról van szó.

Ha minden igaz, a gulya a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik., egy génállomány-megőrzési program részesei. A hímek a tihanyi Belső-tó melletti területen laknak, a nőstényeknek pedig itt, Csopak határában kerítettek le egy nagyon szép területet. A női szekció 15 üszőből állt… eddig… idén ugyanis legnagyobb meglepetésünkre 5 kisborjút fedeztünk fel közöttük. ÉS: az egyik közvetlenül az előtt jöhetett a világra, amikor mi odaértünk a kerítésükhöz. Már messziről láttuk, hogy valami fura… vajon mit keres az a barna kutya az egyik félrevonult, fekvő tehén mellett? Ahogy közeledtünk egyre világosabbá vált, hogy szó sincs semmiféle kutyáról. Kisborjú született! Láttuk, ahogyan az új életke piszkafa lábait próbálgatta, szeretett volna négy lábra állni. Csetlett-botlott, az anyukája meg szorgalmasan tisztogatta a kis testét. Egy igazi csoda részesei voltunk. Úgy tűnt, hogy van a gulyában még pár feltűnően nagy hasú anyuka. Ki tudja, talán nem ez volt  idén az utolsó ilyen élményünk...

2 megjegyzés:

Éva írta...

Helló Judit!
Meddig maradtok itthon?
Én holnaptól jövő szombatig nem leszek, mondd, hogy mire visszajövök, még lesztek!

J. írta...

Kedves Évikém!
Nagyon remélem, hogy idén még látjuk egymást. :)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster