"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. január 19., szerda

Kincsek a Sárközből

Már az idejét sem tudom, hogy milyen régóta szerettem volna egy sárközi tulipános ládát. Nem egyszerű rábukkanni egy-egy darabra. Szomorú sors juthatott ezeknek a csodálatos, népi műremekeknek. Megeshetett, hogy egy kedves arcú nagyanyó, nagyapó évtizedeken keresztül, féltve őrizgette a családi örökséget, mígnem az ínségben, egy csontig hatolóan hideg, magányos, téli estén, remegő kézzel és könnyes szemekkel a tűz mellett kucorogva nézte, amint a lángok felemésztik a múltját…

Ha őriznek is egy-egy darabot valahol falun, szinte biztosra vehető, hogy nemigen szeretnének tőle megválni. Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy valaha is lesz egy eredeti ládám. De úgy tűnik, mégis vannak még csodák. Kb. egy évvel ezelőtt egy internetes árverésen nagyon szép kincsekre bukkantam:

A Sárköz kincsei
Sárközi vőlegény bokréta és menyasszonyi mirtuszkoszorú 1912-ből
Sárközi rokka, részletek
Sárközi tulipános ládák 1886-ból


Tulipános láda, részletek
Láda belseje a titkos rekesszel
A sors különös játéka, hogy mindez egy, a szülőfalumból, Decsről Váraljára elszármazott menyasszony hozománya volt valamikor réges - régen.

A rokka és a ládák festése is - korukhoz képest - meglepően jó állapotú, de szemmel látható, hogy az idő nem suhant el teljesen nyomtalanul mellettük:

Kisebbik láda kopottas fedele
Nagyobbik láda kopottas fedele
Sajnos a nagyobbik láda tetejét hosszú éveken keresztül cserepes virágok tárolására használták...

Egyszer a Duna tévén, azt hiszem az Arcélek vagy a Kirakat c. műsorban  bemutattak egy különleges tehetségű bútorrestaurátort, aki kizárólag hagyományos eszközöket, módszereket és természetes szereket használ munkája során, pontosan úgy, ahogyan azt őseink is tették valaha. Remélem, előbb-utóbb sikerül kiderítenem ki ő. Szeretnénk vele felújíttatni ezeket a kincseket, hogy majd idővel, ha elkészül a házunk Maráckán, a nappalink egy csendes kis szegletében, méltó helyen, büszkén hirdethessék a Sárköz üzenetét a múltból.

11 megjegyzés:

éva kutas írta...

Kedves J.!

A váraljai bútorokkal foglalkozó néprajzos vagyok. Az ilyen ládák dokumentálását végzem, és szeretném az Ön ládáit is regisztrálni.Ehhez nekem csak néhány képre lenne szükségem a ládákról, NEM szeretném őket elvinni, sem pedig azt megjelölni, hogy most hol találhatók, viszont szeretnék minden még ma fellelhető példányt dokumentálni. Ezen a blogon kívül hogy tudnám Önt elérni? Segítségét előre is köszönöm!
Kutas Éva

J. írta...

Kedves Éva!

Az e-mail címem: hetretorszagkapujaban@freemail.hu

J.

Mammka írta...

Jujjj,de irigykedem!!!!!Ez valami csodás!!!!!Írok emailt.

Mamka írta...

Visszaértem újra a ládákban gyönyörködni .Beledugtam az orrom a monitorba,hogy lássam a festést,a mintákat. Csodaszépek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

J. írta...

Mamka, örülök nagyon, hogy tetszenek Neked. Ha belegondolok, hogy egy elborult pillanatomban egyszer meg akartam válni tőlük...szörnyű. Még jó, hogy van mellettem valaki, akinek több esze van :)

Holdgyöngy írta...

Mi van most a ládákkal? Gyönyörűek,még így is látni milyenek voltak,

J. írta...

Egyelőre még nincs végleges helyük, de lassan ez is körvonalazódni látszik.

Mamka írta...

Nem könnyű megtalálni egy lakásban az ilyen tárgyaknak a helyét. nekünk se sikerült rögtön. Mi évtizedekkel korábban örököltük anyósoméktól a festett asztalt és akkor: elborult pillanatomban-,arra gondoltam,hogy le kellene csiszolni és egyszínűre festeni.:( Szerencsére ilyenre nem volt időm,így maradt . Hálás vagyok,hogy így maradt. Azóta megkaptuk hozzá a sarokpadot és nemrégen a festett ládát.
Mivel én is festek bútort, 5 éve tanulom, nem tudom teljesíthető -e az a kérésem,hogy emailben küldenél a festésekről közeli fotókat? Sárköz nagy kedvencem.:)
A blogomban van a kekcinke email.
Nagyon köszönöm! Ha nem, akkor sincs semmi gond.

Mamka írta...

A sarokpadon nemrégen megtaláltam a festő monogramját, én meg azt próbálom kideríteni, eddig még nem sikerült.:(

J. írta...

Mamka, nagyon szívesen lefényképezem Neked a festéseket, csak pár nap türelmedet kérem ezzel kapcsolatban.

Jó, hogy annak idején nem volt időd lecsiszolni és lefesteni az asztalt. :) Hogy a sarokpad és a láda is hozzátok került, az külön öröm - talán az asztal számára is ;) Ezeknek a régi tárgyaknak érzékeny a lelkük.
Bevallom, amióta ezek a kincsek nálunk vannak, nekem nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy hülyeség (pontosabban túl korai) volt megvenni őket, hiszen négyzetméterek tekintetében nem álltunk túl jól akkoriban (és most sem állunk). A nagyobbik láda bizony sok helyet elvesz a térből... arról nem is beszélve, hogy abszolút nem tud érvényesülni a szépsége. Sőt néhányszor az is átfutott a fejemen, hogy el kellene adni a ládákat meg a rokkát is :( Ahogy kimondtam, szörnyű lelkiismeret-furdalásom támadt, úgyhogy innen tudom, hogy nagy hiba lett volna megválni tőlük. Örülök, hogy nem tettük meg. Előbb-utóbb úgyis a helyére kerül minden... mi is :)

Nem tudom, a ládád melyik vidékről származik. A néprajzi múzeum raktárában illetve megyei múzeumok raktáraiban lapulhatnak efféle kincsek, ők talán tudnának segíteni. Ha monogram van, az már jó kiindulási alap lehet. Egy e-mailt minden esetre megérne, hátha.

Mamka írta...

Nagyon köszönöm, természetesen türelmesen várok.:)
Ha eladod -bár ne tedd-, én jussak először az eszedbe.:))))
Csodálatosan ritkaság egy ilyen együttes. Nekem is van rokkám, de nem tudom egyenlőre hova tenni, így szegény csak létezik egy kis rakodó szobában.:(
Az ilyen vételek nagyon ritkák, és ha még nem is tudjátok egyenlőre megtalálni a helyüket, ők megvárják.:) Türelmes tárgyak.:)
A festett asztalunk és a székek nem ugyanott készültek,mint a sarokpad ,a kamarás asztal és a láda.
Úgy tudom,hogy a sarokpadot, k.asztalt és ládát Zsindelyné Tüdős Klára festette anyósoméknak nászajándékba Pesten.Sajnos nem él már az anyósom,így nem tudom megkérdezni. Olyan kár,hogy amikor még élnek,akkor el vagyunk foglalva a gyerekneveléssel és később már nincs kitől érdeklődni. Illetve a gyereknevelés az nem baj.:)
A mi festett dolgainkon vannak képhibák, de az ecset és színkezelés csodás. Lefotózom és én is felteszem majd.
Köszönöm a Néprajzi múz. ötletet!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster