"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. január 8., szombat

A kezdetekről... 2. rész

2010. június végére kaptunk 1 hét szabadságot. Ennek nagyon megörültünk, mivel így végre  haza tudtunk menni aláírni a másik adásvételi szerződést és ami nem mellékes, végre eljutottunk az Őrségi Vásárba, ahol ezelőtt még sohasem jártunk.
Újra Körmenden, a Berki Panzióban szálltunk meg. Pont egy menyasszony táncoltatás kellős közepébe sikerült bepottyannunk éjjel. Szeretünk a Berkiben lenni. Igaz, még csak másodszor voltunk itt, de kicsit mégis olyan nekünk, mintha hazajárnánk. Barátságos a személyzet, kényelmesek a szobák, jó a konyha. És ami a legfontosabb, Lehelkét is vihetjük magunkkal. Nekünk ennél nem is kell több.

Berki Panzió
Egy rövid alvás és egy kiadós reggeli után felpattantunk az őriszentpéteri buszra, irány az Őrségi Vásár. A vásárral kapcsolatban elég vegyes gondolatok kavarognak bennem.

Számomra felfoghatatlan, hogy  a valódi ÉRTÉKEK közé miért kell beengedi a gagyit, a bóvlit. Sírni tudtam volna a szomorúságtól, amikor láttam, hogy a népviseletbe öltözött erdélyi nénikék és bácsikák milyen méltatlan körülmények között kell, hogy árulják portékáikat.
Vajon miért kell a népi árusoknak a tűző napon, a poros árokparton, útszélen állva árulni értékes holmijaikat, miközben az igénytelenség a magas fák hűvös árnyéka alatt tobzódhat?
Azt is szívesen  megkéredzném attól aki tudja rá a választ, hogy vajon nem lehetne-e pályázati úton pénzt elöteremteni egységes standokra - pl. egy kis asztalka, pad...-, hogy a népi árusok mesterségeikhez méltó körülmények között árulhassanak? Annyi pénz tünik el, folyik szét vagy éppen alakul át szeretett hazánkban... Nem hiszem, hogy a nagy nemzeti összetartozás eszméjébe ez ne férne bele.
A vásárban rátaláltunk egy szép fekete zsinóros mellényre  (amit lajbinak  neveznek), egy parasztingre és két nagyon szép terítöre (amihez ajándékba öt szalvétát is kaptunk)... Mindegyik szerzemény szerelem volt elsö látásra, egyszerüen nem bírtuk otthagyni öket. Ha lett volna egy aranytojást tojó tyúkocskánk, szerintem minden nénitöl és bácsitól vettünk volna valamit. De sajnos ilyenünk nem volt.


Kincseink
Aláírtuk a fenyőfás telek adásvételi szerződését is. Úgyhogy most már hivatalosan is miénk egy cseppnyi őrségi föld. Erre nagyon büszkék vagyunk.






2010. június
Ez a pár nap hihetetlenül gyorsan elrepült. Rengeteg helyen voltunk, sok mindent megnéztünk a környéken. Kedves emlékekkel és nagyon jó érzéssel a szívünkben indultunk vissza a hétköznapokba, a trollok közé...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster