"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. január 5., szerda

A kezdetekről... 1. rész

Azt hiszem, minden azon a hideg, januári estén dőlt el, nagyjából két évvel ezelőtt, amikor is hosszú idő elteltével újra átléptük az országhatárt. Emlékszem, nem szóltunk egy árva szót sem, csak ültünk a kocsi hátsó ülésén, szorítottuk egymás kezét és bámultunk ki az ablakon. Szavak nélkül is pontosan tudtuk, hogy mit gondol, mit érez a másik.
Szomorúak voltunk, talán kicsit csalódottak is, de emlékszem, amikor megláttam az Őrségi Nemzeti Park hatalmas, barna jelzőtábláját az út szélén, és a távolban felsejlett egy nagyobb szarvascsapat körvonala... egyszerűen leírhatatlan volt az érzés: hazaérkeztünk.

Ekkor persze még fogalmunk sem volt arról, hogy létezik valahol az Őrségben egy Felsőmarác nevű kis falucska, ahol egyszer majd... na de ne szaladjak ennyire előre...

Az elkövetkezendő hónapokban (és persze azóta is egyfolytában így van ez) arról álmodoztunk, hogy milyen jó is lenne az Őrségben élni. Csak bújtuk az internetet, nézegettük az eladó telkeket, házakat, és egyszer csak megláttunk egy képet... egy elhagyatott kúttal...


Vagy százszor megnéztük a hirdetést, hónapok teltek el és egyfolytában azon izgultunk, hogy csak meg ne vegyék addig, amíg mi újra haza nem tudunk menni. Közben persze, amikor már kiderült, hogy mikor megyünk haza legközelebb, felvettük a kapcsolatot a telek tulajdonosával, és megbeszéltünk egy találkozót. Ez 2010. januárjában volt. Lementünk hármasban (mi ketten és Lehelke, a szemünk fénye) pár napra Körmendre, kivettünk egy szobát a Berki Panzióban.

Lehelke a Berki Panzióban
Találkoztunk a tulajdonossal, megnéztük a telket... nem volt kérdéses, ez a telek Felsőmarácon ránk várt.

2010. január
Volt némi zavar, kellett néhány kört futnunk (Földhivatal, Körjegyzőség), de így utólag nem bánom, hogy így alakult. Mint ahogyan azt mondani szokták, semmi sem történik ok nélkül.

Történt ugyanis, hogy nagyon megtetszett nekünk a jobb oldalon lévő, fenyőfával beültetett telek is. Kinyomoztuk a Földhivatalban, hogy kihez tartozik, kiderült az is, hogy ez a telek szintén eladó. Pontosabban a "helyi" osztrák ingatlanközvetítő oldalán megtaláltuk, mint eladó telket, a faluban is mindenki tudta, hogy eladó és azt is, hogy mennyit kérnek érte... egyedül a tulajdonos család nem tudta, de miután felhívtuk őket telefonon, összeült a családi kupaktanács, megvitatták a dolgot és úgy döntöttek, eladják nekünk.

Így aztán egy telek helyett sikerült mindjárt kettőt vennünk. Pontosabban az elsőt megvettük, a szomszédos telket pedig nyárig lefoglalóztuk...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster