"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi ajándék a bloggertől

Éppen karácsony előtt vettem észre, hogy a blogom fejlécében lévő kép valamilyen virtuális csoda (vagy inkább csapás) folytán átméreteződött. Az eredeti 960x279-es méret helyett 512x155-ben virít a lap tetején. Nem értem miért. A sablon HTML-kódját nem módosítottam, a header-wrapper méreténél továbbra is az eredeti width: 960px, height: 279px szerepel. (A gépünkön Windows 7 fut és Firefox-ot használok.)

Ez az egész azért különös a számomra, mert: van egy még éppen működőképes netbookunk (Windows XP, Firefox) és ha azon nézem a blogomat, akkor azt látom, hogy minden rendben van, a kép akkora, amekkorának lennie kell. Nem vagyok informatikus, nem értem az egészet.
Sajnos az interneten sem találtam erre vonatkozólag érdemi megoldást. Német oldalakon ilyen jó tanácsok vannak, hogy: törölni kell a "cookie"-kat... megtettem és semmi változás... meg hogy várni kell... várok.

Segítségre lenne szükségem.

Ha valaki tudja, mi lehet a probléma oka és hogyan lehet orvosolni, akkor kérem, ossza meg velem!

2011. december 24., szombat

Békés karácsonyt!

"S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat."
(Wass Albert)

Thun betlehem

2011. december 22., csütörtök

Hétvége Münchenben 5. - 2011.12.05. - Red Hot Chili Peppers - Olympiahalle, München

Egy mondatban összefoglalva:
Életem legszebb karácsonyi ajándéka.

A mai napig ép ésszel felfoghatatlan számomra, hogy élőben láthattam a Red Hot Chili Peppers-t, ráadásul Münchenben. Remélem, nem hiszi senki, hogy a lelkes tini beszél belőlem. Szó sincs erről. Így harmincon túl, azok az évek már csak nagyon messziről integetnek felém. Azért felfoghatatlan nekem ez az egész, mert biztos voltam benne, hogy ez soha nem fog megtörténni velem... De szerencsére mégis megtörtént és ez olyan nagyon jó!

Amikor este odaértünk az Olympiahalle elé, csak egy hatalmas embertömeget és egy borzalmasan hosszú sort láttunk. A hangosbemondóból pedig szünet nélkül szólt a "Kedves koncertlátogatók, a gyors beléptetés érdekében kérjük, jegyük mellé készítsenek elő egy fényképes igazolványt!" Látva a tömeget azt gondoltam, hogy a gyors beléptetés csak valami jó vicc lesz, de nem, tényleg gyorsan bejutottunk. A biztonsági őrök is meglepően jó fejek voltak. Az egyik azt mondta, hogy ha ilyen kedves emberek lesznek bent, akkor biztos jó koncert lesz... (Annak idején az inkálosoktól Szigeten én ilyent soha nem hallottam.) Beléptetéskor volt névellenőrzés, motozás meg táskaátvizsgálás. Sem kaját, sem italt nem lehetett bevinni. Nem vagyok nagy piás, meg tök megértem, hogy üveget nem lehet bevinni, de hogy még műanyag palackos, fél literes ásványvizet sem, azon kicsit kiakadtam. (Na nem látványosan, csak úgy magamban persze, ahogy szoktam. Van egy olyan hülye szokásom egy ideje, hogy szinte mindig van nálam víz, mert ha mégsincs, akkor biztos, hogy éppen abban a pillanatban akarok szomjan halni.)

Bent a csarnokban nagyon kellemes idő volt, én meg mondanom sem kell, beöltöztem rendesen, sőt még plusz pulcsit is vittem magammal - utálom a hideget és ha fázom, akkor minden bajom van: belilul a szám, elfehérednek az ujjaim... Ha újra lesz RHCP-koncert itt és mi is jövünk (ami biztos), akkor pénzen és egy, a mostaninál sokkal-sokkal jobb fényképezőgépen kívül semmit nem hozok magammal. És a kabátomat is be fogom adni a ruhatárba... mivel itt még az is van.

Voltak pólóárusok is, előttük meg hatalmas tömeg. Szívesen vettem volna egy pólót Macinak is meg magamnak is, de végül úgy döntöttünk, hogy majd inkább interneten rendelünk. Amelyik tetszett volna az már úgyis elfogyott. Vettünk magunknak inni és megkerestük a helyünket a lelátón. Szerencsére jó helyre szólt a jegyünk és a szomszédaink sem a nyakonönteleksörrel-típusú emberek voltak.

Biztos voltak, akik ezt nem díjazták és a tiltás ellenére is próbálkoztak.
Én minden esetre örülök, hogy nem cigifüstben telt az esténk.
A Mikulás-delegáció is elfoglalta a helyét.
Míg szépen lassan megteltek a sorok, volt időm bámészkodni. És egyszer csak azt láttam, hogy... de nem az nem lehet... de, mégis... de nem is tudom, olyan messze van.

Az a homályos, piros-fehér-sötétkék baseball sapkás ülő alak...
Aztán az a bizonyos alak felemelkedett a helyéről és az addigra már szépen benépesedett küzdőtéren átsuhant, majd eltűnt a színpad mögött. És tette mindezt úgy, hogy körülötte senkinek sem tűnt fel, hogy Ő BIZONY A MI JOSHUNK(!). Ha állójegyet vettünk volna, akkor most gazdagabbak lennénk egy autogrammal, mert én biztos nem hagytam volna ki ezt a lehetőséget. Ő meg szerintem van annyira kedves és jó fej, hogy nem ráz le senkit.

Nagyon vegyes közönség verődött össze aznap este. A legfiatalabb rajongó, akit láttam 7 éves forma lehetett, a legidősebb pedig egy nagymamakorú hölgy, akit minden túlzás nélkül olyan 77 körülire tippelnék. A mi szomszédjaink jó fejek voltak. Az egyik oldalunkon tőlünk kicsivel idősebb pár, a másik oldalunkon pedig egy ránézésre 50 feletti házaspár ült, akik a huszonéves lányukkal és annak barátjával voltak ott. Mögöttünk pedig tizenévesek voltak, szintén szülőkkel... Remélem, ha ötvenévesek leszünk, bennünket is elvisz majd magával a gyerek koncertre és nem fog izzani tőle :)

Az előzenekar egy lelkes, fiatal "szerintembritpoppos" banda volt, enyhe "Blur" (ifjúságom nagy kedvencei) beütéssel. Én ezelőtt nem ismertem őket - bár ez nem jelent semmit, ugyanis egy ideje már nem követem nyomon a zenevilág újdonságait -, de sokan voltak körülöttünk, akik bizony végigénekelték a számaikat, úgyhogy gondolom, nem teljesen ismeretlenek a világ számára.

Nyomoztam egy kicsit, ők a Foals.
Az előzenekar után egy csapatnyi technikus érkezett a színpadra. Tettek-vettek, nagyon profik voltak. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy 4 fickó bal oldalon, 4 pedig jobb oldalon őrült sebességgel elkezdett felmászni a reflektorokhoz. Hát ezek meg? Először fogalmam sem volt miért, aztán persze rájöttem. Eddig még soha nem gondolkodtam el azon, hogyan is világítják meg a színpadon a zenekartagokat... pontosabban azt hittem, hogy ez nem manuálisan történik, de úgy tűnik mégis.

Jó meleg lehetett ott fent.
Kicsivel fél tizenegy előtt hirtelen elsötétedett minden és aztán ott voltak ők a színpadon és felcsendült a Monarchy of Roses ismerős dallama.

Először csak Flea, Chad és Josh ...
... azután persze Anthony is megérkezett.
Innentől kezdve pedig a teljes őrület:: can't stop, scar tissue, dani california, ethiopia, throw away your television, if you have to ask, the adventures of rain dance maggie, me and my friends, blood sugar sex magik, look around, under the bridge, higher ground, californication, by the way, sir psycho sexy, they are red hot, soul to squeeze, give it away.

Ilyen háttértechnikával én még nem nagyon találkoztam, nagyon látványos volt végig.
Flea ugrásban.
Anthony és Josh egy másik D-ban.
Végig azon izgultam, hogy csak Josh el ne essen a színpadon.
Hihetetlen izületei lehetnek.
Chad éppen nagyon dobol.
Az este során egyszer sem érződött, hogy ez az első közös turnéjuk.
Flea, a világ legjobb basszusgitárosa, akit imádunk ...
...  itt éppen kézen állva érkezik vissza a ráadás számokra.
Anthony, a világ legjobb énekese ... csak ezt a bajuszt tudnám megszokni.
Végig nagyon együtt volt az egész. A közönség imádja őket.
Josh nagyon-nagyon-nagyon jóóóóó és a legjobb lesz!
Chad, a világ legjobb dobosa ...
... aki itt kb. a 20. dobverőjétől szabadul meg éppen.
Flea búcsúzik a közönségtől.
CHAD, csupa nagybetűvel.
Ezen az estén, úgy éreztem, mintha egy koncert-dvd szereplői lettünk volna. Olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, amit soha nem fogunk elfelejteni.

xxx

Milyen jó, hogy van a tyutyub! Már másnap fent voltak a koncerten készített jobb és kevésbé jobb minőségű videók.  A kommenteket olvasgatva nekem úgy tűnik, hogy szinte mindenki, aki ott volt, hatalmas koncertként tartja számon a münchenit. "Szinte". Mert ahogyan az lenni szokott, a károgók ott is megjelentek a "Hová tűnt Anthony energiája?" meg a "Josh nem is olyan jó, mint John!"-típusú megjegyzésekkel.

Hiába, a legjobbak sem lehetnek elég jók.

2011. december 15., csütörtök

Hétvége Münchenben 4. - Tornyok, múzeumok

München akár a tornyok városa is lehetne. Na nem kifejezetten a tévétornya ... 

Ahogyan a felhőkön is látszik, nem volt túl barátságos az idő, így ezt kihagytuk.
 ... vagy az új Városháza tornya miatt.

11 és 12 órakor, valamint márciustól októberig 17 órakor is harangjáték hallható.
Sokkal inkább a rengeteg templomtorony miatt adnám neki ezt a jelzőt. Nem tudom, hány nap alatt lehetne végigjárni az összes templomot. Nekünk az idő rövidsége miatt most csak két belvárosit sikerült megnéznünk.

Theatinerkirche

Dom zu Unserer Lieben Frau / Frauenkirche eredetiben és alul kicsiben - egy karácsonyi vásáros stand tetején -

Múzeumból is rengeteg van Münchenben. Az Egyiptomi Művészetek Múzeumától a Gyermek és Ifjúsági Múzeumig szinte minden megtalálható itt.
Mi a Vadászati és Halászati Múzeumot választottuk. A halászati része érdekelt volna. Nem vagyok nagy rajongója a vadászatnak, pláne nem a turizmusvadászatnak meg az élvezetből ölésnek, a preparált állatokról nem is beszélve. Ez a múzeum bővelkedik kitömött tetemekben, úgyhogy akinek hozzám hasonlóan forog a gyomra ezek látványától, az hagyja ki ezt a múzeumot.

Ez az alpesi vadászkunyhó tetszett.
Ezt viszont gyalázatnak tartom és szerintem büntetni kellene.
Ezeken a förmedvényeken kívül volt még mindenféle kitömött állat: vaddisznó, szarvas, mormota, zerge, mindenféle madár... Már alig vártam, hogy elhagyjuk ezeket a termeket.

Ebben a teremben régi vadászfegyverek és trófeák voltak.
Ezek után kíváncsian vártam, hogy vajon a halászati részen mi vár majd bennünket... és akkor végre odaértünk, és ...

ENNYI. Ez volt a halászati kiállítás. Ez mind az angolnákról szólt.
Nem bánom, hogy megnéztük, de teljesen másra számítottam. Volt a múzeumnak olyan része, ami felújítás alatt állt. Lehet, hogy az lesz majd a halászati rész.
A múzeumfinanszírozásokkal valószínűleg a németeknél is komoly problémák lehetnek. Gondolom, náluk is oda ömlik a pénz, ahol erősebb a lobbi. Pedig nagyon látványosan meg lehetne csinálni egy ilyen múzeumot.


Ezek a kövekről eszembe jutott, hogy régen amikor még katicamániás voltam én is készítettem kerek kavicsból katicabogarat. Lenne hova fejlődnöm :)

2011. december 13., kedd

Hétvége Münchenben 3. - Karácsonyi vásáros

Karácsonyi vásárral München több pontján is találkozhatunk. A legtöbb kiadványban a Marienplatz-ot említik, de érdemes a város más negyedeibe is ellátogatni.

Mindenki megtalálhatja a kedvére való Münchner Christkindlmarkt-ot.
A Karlsplatz egy az egyben jégkori-pályává változik advent idejére.
Forralt bort mindenhol lehet kapni. Rum nélkül talán jobban ízlett volna. Majd legközelebb.
 A mi kedvenccé lett vásárunk egy kisebb téren volt, teljesen véletlenül találtunk rá. Kicsit középkori és kicsit hagyományőrző volt. Annyira megtetszett, hogy másnap ott is ebédeltünk.

Mindenféle módon elkészített vadételek háza.
Balra egy szegény, ropogós malacka, jobbra pedig a lány, aki kiszolgált bennünket.
A szarvaspörköltet nokedlivel és titkos hozzávalóval kínálták, ilyen szuper kis tálkában.
Piros alma, mogyoró...
 

Design by Amanda @ Blogger Buster