"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2017. szeptember 8., péntek

A tenger szeme - 2/2.rész: Az őrszem.

A Missensteiner Joch-tól a Kratzberger See felé vettem az irányt. Az útbaigazító tábla szerint csak 20 percnyi járásra van, ez kb.1,5 km távolság lehet.


Beléptem a kapun és kitárult a világ :) sosem jártam még ebben a völgyben.

A Sarntali-Alpok, ameddig a szem ellát.

A hegyoldalt, amelynek oldalában a 4-es számú turistaút húzódik, szép összefüggő árnyék borította, ráadásul a szél is folyamatosan fújdogált. Kezdtem kicsit fázni, úgyhogy inkább befejeztem a szájtátogatást és nekiiramodtam.

A kb. 3050 km hosszúságú E5-ös számú Európai Hosszútávú Vándorút is érinti a Kratzberger See-t.


A terep nem nehéz, szépen lehet rajta futni is, de bámészkodni azért nem túl ajánlatos itt sem. Egy kisebb botlás is végződhet nagyon rosszul.

Remélem, a gazdájának volt váltócipője ;)
Alattunk a mélység. Nem lenne jó lebukfencezni.
Már nem lehet messze.

A kanyar után végre megpillantottam a tenger szemét!


Tengerszem... milyen gyönyörűséges elnevezés! Tudtátok, hogy ezek az édesvizű hegyi tavak kivétel nélkül mind a jégkorszak utáni időkben alakultak ki? Amikor a felmelegedés hatására a gleccserek megindultak a hegy oldalain lefelé, a jégtömeg nyomása alatt a kőzetekben mélyedések, úgynevezett kárfülkék keletkeztek. (Bár nevezik cirkuszvölgynek is... ez is nagyon találó szerintem.) Egészen addig, amíg a jég tömege növekedett a kárfülke felett, a mélyedés  is növekedett. Majd az olvadó jég szépen kitöltötte ezt a mélyedést.

Valahogy így jöhetett létre ez a 2116 méteren fekvő, kristálytiszta vizű, csodaszép tó is.

Kratzberger See
De nagyon jó volt megérkezni ide és magam mögött hagyni mindent!

Innen érkeztem.
Szinte teljesen egyedül voltam. Szinte... Már messziről láttam, hogy a másik irányból két fickó közeledik a tóhoz. Fenébe is, pedig mennyire reméltem, hogy egyedül leszek. Just me, myself & I.

(Ők azok a 20.mp-nél.)

Megvártam, amíg szépen továbbállnak. Miután elhagyták a terepet, átvergődtem a köveken.


Átkeltem a tóból alázuhanó kis hegyi patakon.




Ami ezután következett, az annyira valószínűtlen, hogy igazándiból a mai napig nem hiszem el, hogy valóban megtörtént.

Egy cica futott felém - mondhatni a semmi közepén.


"Hát te? Te ki vagy és hogy a csudában kerülsz ide?"


Nyávogva szaladt felém.
 Olyan volt, mintha mutatni akart volna valamit.
A kövek alatt.

Úgy tudom, a tó partja geoládát is rejt valahol... lehet, hogy pont itt? Nem firtattam a dolgot túlságosan. Inkább próbáltam kitalálni, hogy honnan jöhetett a macsek.


Valószínűleg az egyik közeli Alm-on él, ahol biztosan nagyon szeretik. Gyönyörű egészséges volt a szőre és olyan kezesbárány módjára viselkedett. Akárhova mentem, mindenhova követett, ha leguggoltam, hogy lefényképezzem, egyből felágaskodott és rátámaszkodott a pihe-puha tappancsaival a combomra.


Tényleg nagyon álomszerű volt az egész.


Képtelenség volt lerázni őt, mindig ott volt, ahol én és egyfolytában bújt és beszélt. Imádtam. Aztán egyszer csak észre vett valamit:


Két ember érkezett, leültek a tópart távoli kis szegletében, ő pedig szemmel tartotta őket.

A kép jobb szélén fent a távolban látszanak is.

Ugye milyen szép macskusz? Lehikém azt mondta, nehogy hazavigyem, neki nem kell férj. :)

Szentinel :)
Mi ketten.
Aztán eljött a búcsú ideje. Indulnom kellett vissza.


De ő jött utánam.


És csak jött utánam.


Elém került.

Olyan kis szép.

És csak beszélt és beszélt... Lehajoltam hozzá, búcsúzóul megsimogattam azt az okos kis fejét és elindultam... egészen a kis patakig jött velem, a vízen már nem kelt át. Mondanom sem kell, vagy ötvenszer hátranéztem, hátha... de hálistennek nem jött utánam.

Napokon keresztül nem bírtam kiverni őt a fejemből. Sőt, igazából azóta sem... rengetegszer eszembe jut. Nagyon bízom benne, hogy végül hazament és nincs semmi baja.

Remélem, még találkozunk!
 

Design by Amanda @ Blogger Buster